Az Alakító technológiák elmélete tárgy célja, hogy a gépészmérnök hallgatók megismerjék a fémes anyagokat képlékenyalakító technológiákkal gyártó eljárások elméleti hátterét, továbbá a végtermék és a technológiai körülmények által definiált feltételek közötti kapcsolatot. Tudomást szerezzenek az így készült munkadarab tulajdonságairól és az alkalmazott technológia sajátosságairól, illetve képesek legyenek átlátni a gyárhatóság, illetve szorosan ehhez kapcsolódóan az ébredő feszültségek és alakváltozások fogalmait.

A képlékeny alakváltozás folyamatának kontinuummechanikai alapegyenletei. A feszültség- és az alakváltozás-állapot jellemzése. Összefüggés a feszültségek és az alakváltozások között: folyási elméletek és anyagtörvények: rugalmas-képlékeny test anyagegyenletei (Lévy-Mises, Prandtl-Reuss, Hencky). Képlékenységi feltételek térbeli és síkbeli feszültségi állapotban. Izotrop, anizotróp és kinematikus keményedési modellek. Fémek és ötvözetek képlékeny alakváltozásának mechanizmusai. Kapcsolat a mikroszerkezet és a mechanikai tulajdonságok (alakíthatóság) között. A képlékenységtani jellemzők fizikai mérési eljárásai. Képlékenységtani feladatok (feszültség és alakváltozási állapot) vizsgálatához szükséges különböző elméleti (alsó- és felső szélsőérték tételek, átlag feszültség módszer) és numerikus (végeselemes) módszerek. Az anyagi és geometriai nemlinearitások végeselemes kezelése. A képlékenységtani feladatok végeselemes megoldási módszerei.